Az előző posztban az önfényezésről is szó esett, és arról, hogy a dicsekvés, az érdemek, javak felnagyítása milyen pozitív hatást tud gyakorolni; ahogy említettem, pl. énvédő hatása van. Már ott volt szó arról, hogy a hencegés számunkra antipatikus, részben a kultúránk és a neveltetésünk miatt -  van azonban ezzel kapcsolatban egy másik szuper jó jelenség, ami megmagyarázza, hogy miért érzünk ellenszenvet a dicsekvők iránt, és miért viseltetünk szimpátiával a vesztésre álló fél, az ún. "underdog" iránt.

Gettómilliomos (via)

És hogy ez miért érdemel külön posztot...? Azért, mert teljesen ellentmond annak, amit eddig az evolúciós pszichológiától a párválasztásról/vonzásról megtudtunk, és ami a logikus gondolkodásnak megfelel - és ez bizony elég nagy deal.

Az evolúciós pszichológia elvei szerint ugyanis valaki minél nagyobb státuszú, minél több erőforrással rendelkezik, és minél feljebb helyezkedik el a társadalmi, hatalmi hierarchiában, annál valószínűbb, hogy vonzónak találjuk (persze ez nemenként, szexuális orientációtól függően, kulturális berendezkedéshez mérten egy kicsit változhat, de a lényeg mindenképpen az, hogy minél menőbb valaki, annál vonzóbb): a legnagyobb előnyökkel rendelkező egyed nyeri el a legvonzóbb egyedet. Ahogy Henry Kissinger mondta (és ehhez képzeljük el a lehető legkapitalistább fejet): "Power is the ultimate aphrodisiac." (A hatalom a legtökéletesebb afrodiziákum). Ehhez képest mini kísérletképpen vegyük a követező szituációt: egy sportközvetítést néztek, amit amúgy nem szoktatok követni - mondjuk jéghokit, ez alkalommal a White River Devils és a Long Pine Kings játszik egymás ellen. A White River Devils erős csapat, háromszor nyerték meg egymás után a nemzeti hokibajnokságot, a Long Pine Kings ezzel szemben emberhiánnyal küzd és tavaly is csak a negyedikek lettek, de emberesen küzdenek. Ha ennyit tudtok róluk összesen, kinek drukkolnátok? 

Az én tippem az, hogy a Long Pine Kingsnek, legalábbis az emberek általában így reagálnak erre - a nehezebb helyzetben lévőnek drukkolnak, sőt, pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, adott esetben akár teljesen fiktív módon. Miért van ez?

Little Miss Sunshine (via)

Az egyik magyarázat erre az underdog-jelenségre a nagyon fontos "igazságos világba vetett hit" elmélet, ami Mervin J. Lerner nevéhez fűződik és a mostanában sokszor taglalt áldozathibáztatást is megmagyarázza. Az elmélet lényege, hogy a legtöbben erősen hiszünk abban, hogy a világ egy igazságos hely, ahol az emberek azt kapják, amit megérdemelnek, jótett helyébe jót várnak, úgy aratnak, amint vetnek. Ez a fajta gondolkodás egyébként egy könnyen elkövethető kognitív torzítás - sokszor a legdemokratikusabb emberek is beleesnek ebbe a hibába, hiszen mindannyiunk alapvető törekvése, hogy rendszert, kapcsolatot, ok-okozati kapcsolatot lássunk a dolgokban (ez a sokszor említett kontrollra való törekvésünk) - egészen egyszerűen így vagyunk huzalozva.

Lerner klinikai gyakorlata során figyelte meg, hogy még a legkedvesebb, legemberibb pszichológuskollégái, és ő maga is hajlamosak voltak lenézően fordulni az általuk kezelt mentális betegek felé, azt gondolva, hogy kevésbé értékesek. Kutatótársaival elkezdték vizsgálni a jelenséget: egy beépített emberrel eljátszatták, hogy áramütést kap, ha nem oldja meg neki adott feladatokat helyesen, majd ezt 72 emberrel nézették végig. Az elején a kísérleti személyek tiltakoztak, de amikor látták, hogy nem tehetnek semmit, elkezdték lebecsülni az áramütést kapót. Elkezdték kritizálni a kinézetét, a képességeit - egy másik elrendezésben viszont, ahol azt mondták nekik, hogy ezért az áramütést elszenvedő pénzt kap, nem becsmérelték a beépített embert: ott a kapott pénz elegendő volt arra, hogy megadja a fejükben a "miért történik ez meg valakivel?" égető kérdésre a választ.

A rút kiskacsa (via)

Ha egy fiatal nő miniszoknyában elmegy bulizni, és részegen hazafelé egyedül egy rossz környékre téved, ahol megerőszakolják, és ha erre bárki azt mondja, hogy ez a nő hibája, akkor - rossz hírem van - az az ember az igazságos világba vetett hit nevű kognitív torzítás egy súlyos példáját tudhatja gondolatai között. Ez van: nem tehetsz róla, de tehetsz ellene!

Vissza az underdog-jelenséghez: az igazságos világba vetett hit az előbb említett negatív következtetések mellett pozitív következtetéseket is bevonz (amelyek amúgy nyilván ugyanúgy torzítások). A két hokicsapat közül a vesztésre álló Long Pine Kings-ről rögtön azt gondoljuk, hogy kitartóbbak, szimpatikusabbnak látjuk őket. Ez a torzítás egyébként annyira erős bennünk, hogy még geometriai ábráknak is képesek vagyunk szurkolni, ha úgy mozgatják őket, hogy úgy tűnik, mintha az egyik fenyegetően lépne fel a másikkal szemben.

Southpaw

Egy másik kutatás a 2008-as elnökválasztással kapcsolatban azt találta, hogy a két versengő demokrata jelölt, Barack Obama és Hillary Clinton is úgy szerette volna magát pozicionálni a nyilatkozataikban, mint a kevésbé esélyes, de kitartóan harcoló fél, ezzel szimpátiát és támogatást nyerve a szavazóktól.

Egyszóval a látszólag vesztésre állónak, az underdognak való drukkolás szinte hétköznapi jelenségnek számít, annyiszor előfordul az életünkben - de az azért már tényleg túlzás, hogy sokszor  még vonzóbbnak is találjuk a vesztésre állókat. Ezt is egy kutatás bizonyítja természetesen: a kísérletben részt vevőknek egy képzelt szituációt mutattak be: egy tőlük ellenkező nemű ember állásinterjúra megy (nevezzük M-nek). Az interjún 4 féle kimenetelt prezentáltak a kutatók: (1) M nem töltötte ki rendesen a jelentkezési lapját (igazságos hátrány), (2) a titkárnő elfelejtette kinyomtatni a referenciáit (igazságtalan hátrány), (3) nagyon erős, jó CV-vel és motivációs levéllel jelentkezett (igazságos előny), (4) M-nek az egyik ismerőse presszionálta a HR-eseket, hogy vegyék fel őt (igazságtalan előny). A következő lépésben egy fotót mutattak nekik M-ről, és meg kellett mondaniuk, hogy mennyire találják vonzónak: meglepetés, az "igazságtalan hátrány" elrendezésben találták a legvonzóbbnak.

Magyar népmesék: Sárkányölő Sebestyén

Tehát, ahogy az előbb láttuk, az igazságos világba vetett hitünk miatt pozitív, szociálisan kívánatos tulajdonságokkal ruházzuk fel a vesztésre állót, de mivel a szociálisan kívánatos tulajdonságokkal rendelkező egyéneket vonzónak találjuk, ezért az underdogokat is elkezdjük vonzónak látni. Erre a habos tortára már csak egy kis extra csokiszórás, hogy azt is kiderítették a krézi kutatók, hogy ha az a csapat nyer, amelyiknek az ember drukkolt (jelen esetben a Long Pine Kings), akkor nő az illető önbizalma, és sikeresebbnek jósolja magát a jövőben: erre is van egy jó elmélet, ami a szuperjó Bask In Reflected Glory nevet viseli (röviden BIRG, magyarul kb. a csoport sikerének fényében sütkérezni)  - csodálatos torzítás-halmozás! A jelenség Robert Cialdini nevéhez fűződik, aki számos alkalommal bizonyította kísérleteivel a BIRG létezését.

Persze megannyi Disney-film, magyar népmese és hollywoodi példabeszéd után, ahol mindig a szegény fiú nyeri el a lány kezét, vagy apja fele királyságát, ahol mindig a szegény sorból jövő gyerek lesz a leggazdagabb, már annyira sem meglepő ez a jelenség. Nem hiába, ezekből a filmekből inspirációt, erőt merítünk, elhisszük, hogy igen, belőlünk is lehet milliomos, mégha nem is tudjuk betéve az irodalmi Nobel-díjasok listáját. Az azért mindenképpen érdekes, hogy amúgy mennyire nonszensz a potenciális vesztest vonzóbbnak találni, mint a biztos befutót. 

Források:

Kim, J. H., Allison, S. T., Eylon, P., Goethals, G. R., Markus, M. J., & Hindle, S. M. (2008). Rooting for (and then abandoning) the underdog. Journal of Applied Social Psychology, 38(10), 2550-2573.

Vandello, J. A., Goldschmied, N., & Richards, D. A. R. (2007). The appeal of the underdog. Personality and Social Psychology Bulletin, 33, 1603-1616.

Goldschmied, N., & Vandello, J. A. (2009). The advantage of disadvantage: Underdogs in politics. Basic and Applied Social Psychology, 31, 24-31.

Michniewicz, K., & Vandello, J. A. (2013). The attractive underdog. When disadvantage bolsters attractiveness.Journal of Social and Personal Relationships, 30, 942-952.

Fiske, S. T.(2004): Segítségnyújtás: Proszociális viselkedés. In: Társas alapmotívumok (pp. 415-469). Budapest: Osiris kiadó.

Bereczkei, T (2008): Párválasztás. In: Evolúciós Pszichológia, (pp. 176-198), Budapest: Osris kiadó.

British Psychological Society: BIRGing: Basking in reflected glory. http://www.bps.org.uk/news/birgingbasking-reflected-glory