A mai posztban is nagy csibészekről lesz szó, akik csak azért, mert kiírják az ajtajaikra, hogy "KUTATÓ", feljogosítva érzik magukat arra, hogy ártatlan pszichológushallgatókat verhessenek át :(

Nincs ez másképp Bertram Forer estében sem, akinek gonoszkodása olyan jól sikerült, hogy rögtön egy jelenséget is elneveztek róla, az ún. Forer-hatást, amiről a következőkben szó lesz. De előbb muszáj szót ejteni a zseniális P. T. Barnum-ról, akinek a nevén szintén fut a jelenség (hiszen nem lenne ez egy szokásos tudomány-szappanopera-rész, ha nem lenne ennek a jelenségnek is legalább két neve). Hozzá köthető a "there's a sucker born every minute" mondás (vigyázat!!! vita-alert!), ami magyarul kb. azt jelenti, "hogy minden percben születik egy hiszékeny balek" - javasolnám a következő House of Cards évad teaser-címének. A fickó hivatásos showman, businessman, politikus és cirkusztulajdonos volt (elég jó kombó), emellett nagy pártolója a hoaxoknak (ezért érte a névadói megtiszteltetés). Egyébként - bár ezek alapján nem tűnhet úgy - de tényleg nagyon szimpatikus figura volt; filantróp, nagy támogatója az amerikai alkotmány tizenharmadik kiegészítésének: politikusként egyik felszólalásában, a törvénykiegészítés ratifikációjakor mondta: "A human soul, ‘that God has created and Christ died for,’ is not to be trifled with. It may tenant the body of a Chinaman, a Turk, an Arab or a Hottentot – it is still an immortal spirit".  (Az emberi lélek, melyet 'Isten teremtett és amiért Krisztus meghalt', nem játék. Lakozzon az egy kínai, török, arab vagy hottentotta testében - mindenképpen halhatatlan.) De azért nem kellett félteni, sokan ma is Amerika legjobb showman-jének tartják, és sokáig nagyjából a leghíresebb amerikai volt a világon.

Ezek után gondolom nem meglepő, hogy Barnum életéről még musicalt is csináltak, elég nagy sikerrel futott a 80-as években a Broadway-en. 

E nagy kitérő után vissza tehát Forer-hez, aki rögtön nem tűnik annyira dörzsöltnek Barnum mellett, de azért pár szerencsétlen pszichológushallgatót neki is sikerült rászednie. 1948-as kísérletében ugyanis egy személyiségtesztet osztott hallgatóinak, akiknek azt ígérte, hogy egyenként kiértékelve mindenkinek visszajelzést ad a személyiségéről, vonásairól. Ez persze szemenszedett hazugság volt, mindenki ugyan azt a 13 tételt tartalmazó ál-értékelést kapta, amelyek között például ilyen megállapítások voltak:

• Szükséged van mások szeretetére és a megbecsülésükre.
• Fegyelmezettnek és magabiztosnak látszol, belül mégis gyakran érzed magad bizonytalannak és aggodalmaskodónak.
• Van néhány olyan jövőre vonatkozó terved, ami igazából irreális.

Ilyesmik. (Az összes állítás angolul itt.) A tizenhárom állítás pontosságát (vagyis, hogy mennyire mutatta meg a teszt a kitöltő személyiségét) 1-től 5-ig kellett pontozniuk a hallgatóknak, akik egy jó 4,26-os átlaggal teljesen megelégedetten mesélhették otthon, hogy "édesapám, ez a pszichológia, ez nagyondurva, ezt megéri tanulni". Azt gondolták, tökéletesen igazak rájuk ezek a személyre szabott megállapítások - csakhogy Forer ezt valami napilap asztro-rovatából másolta ki, tehát még csak arról sem volt szó, hogy egy tesztet kiértékelt, és azt osztotta volna mindenkinek. Ez a fajta szubjektív hiba, amit a hallgatók elkövettek, s így a Forer-hatás is a kognitív torzítások népes körébe tartozik, amikről amúgy biztosan lesz még szó, mert lenyűgözően irányítják a viselkedést.

egy az állítások közül

És hogy miért tartották magukra érvényesnek a megállapításokat a pszichológushallgatók, és miért remeg kicsit nekünk is meg a szkepticizmusunk, amikor egy horoszkópot olvasunk? Egyrészt, mert hatalmas általánosítások találhatóak bennük, és ezt a tényt egyszerűen nem vesszük tudomásul, annyira szeretnénk, hogy valaki megmondja, hogy "milyenek vagyunk", milyennek tűnünk mások számára. Ez az emberi lét egyik sajátossága, ami örökké meghatározza a viselkedésünket, gondolkodásunkat: hogy alapvetően semmilyen más eszköz nincs a kezünkben arra, hogy tudjuk, hogy a többiek is ugyanolyannak észlelik a világot mint mi, következésképpen ugyanúgy látnak minket is, mint mi magunkat, mint a következtetés, a "magunkból való kiindulás', az ún. mentalizáció eszköze. Másrészt pedig, amint az kb. minden napipszichós posztban a szomorú konklúzió: szeretjük az általánosításokat, kíméljük a kognitív energiáink, kedveljük az egyszerűt, ami kevés mentális erőfeszítést igényel: mi sem egyszerűbb, mint elfogadni, hogy "te ilyen, én pedig olyan vagyok".

Ezt a jelenséget természetesen nem csak a ravasz professzorok és a buta horoszkópok használják ki: hanem az ún. Cold Reading-technika is, és még ha önmagában ez a dolog nem is mond semmit (hiszen érthetetlen módon a jelenség magyar neve, a "hidegolvasás" nem ragadt meg a nyelvben), de csak egy pillantás erre a képre,
 

(via)

és máris lehet sejteni, miről lesz szó. Ez ugyanis az a módszer, amit Scherlock mellett sok mentalista, illuzionista és jövendőmondó használ; eszközük a következtetés, az általános megállapítások, amelyben sokat számít az olvasott együttműködése, és, hogy mennyire tud bevonódni. Például, gondolom, nem vállal nagy kockázatot egy jósnő, ha egy kissé megviseltnek tűnő férfinek azt mondja, hogy "Te őszinte, szenvedélyes szerető vagy", ezzel máris kivívta a szimpátiát, a meg-nem-értettség érzéséből gyorsan átvált a tiszteletteljes rajongással teli befogadásra a férfiú attitűdje. És ha az általános megállapítások (1), következtetések (2), beszélgetés során megszerzett tudás (3) szentháromsága összeáll, az olvasott komolyan elgondolkozhat azon, hogy mégis létezik a paranormál, mert olyan nincs, hogy ennyi mindent tud róla egy idegen. Az emberek tehát eléggé alábecslik a tényt, hogy rengeteg dolog leolvasható róluk. A baj persze nyilván akkor kezdődik, amikor az ezáltal megszerzett "természetfeletti" hitet az olvasók arra használják, hogy olyan megállapításokat, következtetéseket, jövőbeli iránymutatásokat tegyenek, amik már nem csak a kisebb vagyontól való megszabadítás miatt károsak.

(via)

Igazából előre kellett volna bocsátanom, hát most utó-bocsátom, hogy egyáltalán nem volt célom az ezoterikus tanokkal kötözködni, vagy megbántani bárkit, aki ezekben hisz; őszintén bevallom, hogy semmit sem értek az asztrológiához, de remélem, világos volt, hogy ez a poszt nem is az asztrológiáról szólt.

Tiszteljük tehát az asztrológiát, de nyugodt szívvel szórakozzunk a TV-újságos/Pesti Est-es horoszkópokon - emlékszem, a valaha volt EXIT programfüzetben tök vicces és ironikus horoszkópok voltak, biztos ismerte az író a Forer-hatást. És lelkiismeret-furdalás nélkül töltsük ki a legközelebbi rendkívül akkurátus Buzzfeed-tesztet, de azért gyengéden szóljunk a szomszéd macskás néninek, hogy ne küldjön több pénzt a EZO TV jósnőjének, inkább fizesse be a közös költséget.

A címet innnen loptam.

Források:

Forer, B. R. (1949). The fallacy of personal validation: A classroom demonstration of gullibility. Journal of Abnormal and Social Psychology, 44, 118-123.

Rowland, I. (2008). The Full Facts Book of Cold Reading: A Comprehensive Guide to the Most Persuasive Psychological Manipulation Technique in the World. Ian Rowland Limited, 4th Revised edition.